Prof. Dr. Trampus Péter 1947-ben született Budapesten. Gépészmérnök diplomája mellé 1979-ben képlékenyalakítási szakmérnöki diplomát is szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1985-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 2008-ban az MTA doktora címet nyerte el. Egyetemi tanulmányait követően a Csepeli Acélműben kutatómérnöki, majd laborvezető beosztásban dolgozott, 1982-től a Paksi Atomerőmű osztályvezetője, majd 1992-től a vezérigazgató törzsvezetője lett.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársaként 1996 és 2003 között továbbra is segítette a Paksi Atomerőmű munkáját. Így segítségével kerültek Paksra a Karbantartó Gyakorló Központban lévő főberendezések, illetve előkészítette a Paksi Atomerőmű első üzemidő-hosszabbításának támogatására vonatkozó NAÜ-megállapodás létrejöttét. NAÜ-munkáját követően 2003 és 2004 között vendégkutató volt az Európai Bizottság Egyesített Kutató Intézetének Energia Intézetében.
Halálig a Debreceni Egyetem Műszaki Kar egyetemi tanáraként és a Dunaújvárosi Egyetem kutatóprofesszoraként adta át tudását a fiatal generáció számára. Kutatási területe a nyomástartó berendezések integritásának elemzése és a szerkezeti anyagok károsodási folyamatainak vizsgálata.
A Magyar Roncsolásmentes Vizsgálati Szövetség elnöke, az Európai Roncsolásmentes Vizsgálati Föderáció igazgatóságának tagja, a Nemzetközi Hegesztési Intézet V. bizottságának magyar delegátusa, a Magyar Mérnökakadémia alapító tagja volt. Több mint 150 tudományos közleményt és több könyvfejezetet jegyzett.
Prof. Dr. Trampus Péter a hazai és nemzetközi roncsolásmentes anyagvizsgálat kiemelkedő, nemzetközileg is elismert szaktekintélye volt, aki aktív szerepet vállalt a Paksi Atomerőmű teljesítménynövelésében és üzemidő-hosszabbításának megalapozásában. Innovatív munkát végzett a reaktortartályok biztonságának igazolása, az élettartam gazdálkodás integrált megközelítése, a roncsolásmentes vizsgálórendszerek minősítése terén. Szakmai támogató, tudományos és oktatói munkáját több kitüntetéssel ismerték el, ami közül kiemelkedik a Gábor Dénes díj 2009-ben, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés 2023-ban és a tavaly kapott Héliosz-díj.
Az anyagvizsgáló szakma és tanszékünk számos képzésében hatalmas űrt hagyott maga után. Emlékét örökre megőrizzük.